Rohansz, folyton csak rohansz munkába, haza, programra, gyerekért, értekezletre, megbeszélésre, busz után. Otthon szalad a háztartás, úszik a lakás és nincs idő semmire.

Pedig a munka megvár, a gyerek felnő és kirepül és ott marad valaki melletted – jó esetben -, akinek évek óta nem néztél a szemébe.

Úgy igazán, úgy mélyen.

A Párod, a Társad, aki mellett mindig csak elszaladsz, mert biztosnak gondolod, mert egy a mókus kerék, egy a cél, hogy haladjon az életetek.

De Ti hol vagytok ebben?

Mikor néztél bele utoljára mélyen a szemébe, mikor láttad az érzéseit? Igen, láttad! És a Te szemedbe mikor nézett bele Ő? Mert az érzések ott vannak mind a szemében, akárcsak a Tiédben.

Nézz A Szemébe!

Észrevetted a szarkalábakat, melyek a félelem és a fájdalom rajzolt oda? Láttad a fáradtságot? Láttad a néma segélykiáltást?

Egyedül vagyok, mert szaladsz Te is és én is! Nincs idő Rád és Rám!

Nincs idő egymás szemébe látni.

Vajon tényleg megéri ennyire szaladni?

Vagy sokkal jobb lenne egymás szemébe nézni, látni az érzéseket. Összebújni, megérinteni egymást és csak annyit súgni:

Itt vagyok Neked! Mondd el mi bánt?

Talán kevesebb válás lenne, talán több béke és harmónia lenne Benned és Benne. Talán menthető lenne az, ami elveszett. Ami ott lapul minden szemben a félelem, a fájdalom és a harag mögött!

Maga a tiszta és mély szeretet!

Szeretettel,
Jáde

Segítünk

… HOGY HELYRE BILLENJEN SIKERED, BOLDOGSÁGOD ÉS EGÉSZSÉGED!