Az “Érzed még a tüzet” cikkemben arról olvashatsz, hogy hogyan próbáld meg kihűlő félbe lévő vagy kihűlt párkapcsolatodat felmelegíteni újra. Sajnos a valóságban nem mindig alakulnak rózsásan a szituációk. Vegyük át, mit lehet ebben az esetben tenni.

Ha már kihűlt köztetek minden és fázik a lelked a három fő kérdést magadnak kell feltenned, és légy magadhoz nagyon őszinte.

Ne kertelj, most Te vagy a fontos!

Tudom, nem hangzik valami jól, de ez van. Kit csapsz be? Mindenkit, de legfőképpen magadat, ha nem vállalod fel az érzéseid. A három kérdésre: Szeretted? Szereted? Szeretnéd még folytatni? – ha csak egyre is „nem” a válaszod, akkor gondold végig, hogy mit szeretnél. Melyik irányba szeretnél lépni. Közeledsz vagy távolodsz? Mentesz, vagy inkább kilépsz?

Nem, nem lehet félút!

Benne vagy a kapcsolatotokban és együtt építitek, viszitek tovább az életet, vagy nem. Kicsit helyezd magad a másik fél szemszögébe, ha veled tennék ezt fordított esetben, az rohadt egy érzés lenne. Ha távolodsz, és most nem arról beszélek, hogy az ő reakciója miatt, te is más irányba fordulsz. Itt most ÖNÖS dolgokról beszélünk, nem pedig sértődésről.

TE döntesz úgy, hogy változtatsz/kilépsz, mert már nem látod értelmét így folytatni. Amikor már sokadjára futsz neki, ha úgy érzed elfáradtál már a küzdelemben.

Sajnos akkor elveszett a meccs.

Ha újra és újra azon dolgozol, hogy észre vegyen, ha igyekszel mindennek megfelelni, amit ő szeretne, és még így sem vagy elég jó, mert magával nincs kibékülve, mert saját magát nem találja. Ha mogorva és nem tudod kihúzni a csigaházból. Vagy egyszerűen bárhogy is próbálod elérni, semmire nem hajlandó reagálni.

Lépni Vagy Nem Lépni?

Egy olyan párkapcsolatban, ahol függtök egymástól anyagilag, esetleg gyerek van, stb. sokkal nehezebb a helyzet. Sok mindent mérlegre kell tenned, de azt tartsd szem előtt, hogy EGY életed van, amit csak egyszer lehet lejátszani.

Sajnos nem tekerhető sem előre, sem vissza, hogy kicserélj, vagy átírj egy-egy részt.

Nem szeretem azt, ha az ember a jövőbe tekinget, most mégis arra sarkallak, hogy próbálj meg egy kicsit a jövődbe látni, hova vezethet ez a kapcsolat, ha így marad? Ha homokba dugod a fejed?

Egyáltalán vezet valahova?

Ne gondold azt kérlek, hogy most arra biztatlak, lépj ki, ha elolvasod és gondolkozol rajta, akkor én bőven befejeztem a dolgomat. Gondolkozz, mérlegelj, de most ne csak az eszed legyen a gondolkodás központja, hanem a szívedre is hallgass. Vesd össze az érzéseidet, a gondolataiddal. Mit érzel a szétválással kapcsolatban, és mit gondolsz a szétválásról?

Hogyha végig futtattad mit szeretnél és jól megrágtad, akkor ülj le és beszélj vele.

Mondd el őszintén mi bánt és mit szeretnél. Ha még mindig van benned egy kis vacillálás, hogy menj vagy maradj, akkor hallgasd meg az ő reakcióját, lehet ő is csak arra várt, mikor kerül fel terítékre a téma. Az is lehet, hogy foggal-körömmel azon lesz, hogy megtartson.

Egy dolgot, azért ne felejts el, TE kezdeményezted a megbeszélést, TE döntöttél úgy, hogy kiteregetsz, nem más!

Csak akkor ülj le egy ilyen beszélgetésre, ha számítasz rá, hogy az általad generált helyzetre a másik fél reagálni fog.

És nem biztos, hogy tudod mi lesz a reakciója.

Mennyire éri őt sokként, dühös lesz, lehet kiabálni fog, elrohan… ki tudja, maximum sejtheted, attól függően, hogy mennyire sikerült őt megismerned az évek alatt.

Lépni Vagy Nem Lépni?

Hogyan kezdj neki

Őszintén! A kulcs minden kapcsolatban – főleg a saját magaddal ápolt kapcsolatban –, az őszinteségben van. Ülj le és mondd el, mit érzel, egyedül érzed magad, rossz neked ez a helyzet, és próbáljatok konszenzusra jutni.

Mi legyen?

Együtt, közösen építitek és tervezitek a jövőt vagy elég volt és megpróbáltok, amennyire lehet szépen kilépni a helyzetből. Ne ámítsd magad, vita lesz, hiszen egyikőtök sértve érzi majd magát bizonyos helyzetekben. De ez még nem jelenti azt, hogy ne tudnátok nyugvó pontra érni, csak nem rögtön az elején.

Mi lehet a beszélgetés kimenetele?

Igazából bármi megtörténhet. A bambán néz rád és azt se tudja, miről beszélsz -től, a tiszta ideg állapotig bármi. Ha nem tudja, hogy miről beszélsz, akkor nagy a baj. Vagy ennyire vak, vagy te parázod túl a dolgokat.

Ha kezdeményeznél egy beszélgetést, de nem tudsz vele értelmesen kommunikálni, akkor is gond van.

Őszintén szóval, ha egy férfi/nő nem képes beszélgetni és folyton kerüli a nehéz témákat, ezáltal folyamatosan kerüli a beszélgetéseket, abban az esetben nagyon rossz minta másolódott gyermekkorában.

Valószínűleg csak „hidegháborús” helyzetekkel találkozott a családjában, egyáltalán nem beszélték meg a szülők a vitás helyzeteket, esetleg csak veszekedést látott és nem tud konstruktív módon beszélgeti. Nehéz ilyenkor bármit is mondani, hogy mit is kéne tenned, amikor összegyűjtöd az erőt és energiát, és még a csillagok is úgy állnak, hogy talán el tudod csípni egy beszélgetésre, akkor vágj bele a közepébe.

Aki kerüli a konfliktus helyzeteket, egy olyan mondattól világgá szalad, hogy „Drágám beszélnünk kell!”. Egyszerűen dobd be a témát, ha úgy tetszik – persze képletesen – dobd az arcába.

Lépni Vagy Nem Lépni?

Amennyiben az eszmecsere kimerül abban, hogy a te véleményeddel távozik az sem jelent túl sok jót. Persze elsőre kedvezőnek tűnik a felállás, hisz meghallgatott és értette, csodás.

Na, de komolyan valakinek nincs véleménye csak elfogadja a tiédet?!

EZ pont az jelenti, hogy az egyik fülén be a másikon ki. Valószínű a helyzetetek semmit nem fog változni, mert őt nem érdekli. Sajnálom, de ez a tapasztalat.

És kérlek, a saját érdekedben kerüld a drámát. Igen, én is szeretek szenvedni és előadni a mártírt, de rá kellett jönnöm – bármennyire is tetszetős időnként a szerep -, nem vezet sehova. Kerüld a drámai kifejezéseket: „én mindent megtettem… én igazán mindent és Te semmit, mert neked ez nem is fontos”… jaj ne, de tényleg! Oscar díjat nem osztanak, és kerüld a mártír szerepet. Te ugyanúgy benne voltál, hogy ez idáig jutott, és ezt te is tökéletesen tudod.

Illetve a kritikus vénádat is próbáld háttérbe szorítani: „persze, mert te erre is képtelen vagy!”, „mindent rosszul csinálsz és ráadásul még nem is érdekel!”

Amikor belekezdtetek a kapcsolatba már láttad, hogy Ő milyen, lehet az évek alatt kezdet elkopni a fénye és már zavar, ahogy nevet vagy, hogy folyton nyomkodja a telefonját vagy, mert piszkálja az orrát, ahogy eszi az almát, bármi. Ami anno nem zavart vagy még talán cukinak is találtad, a rózsaszínnel köddel együtt elszállt. Persze értem az indulatot, a sok felgyülemlett fájdalmat, de amennyiben lehet NE tedd.

Miért? Mert nem visz sehova!

Neked sem esik jól, amikor bírálnak a mindennapi dolgaid miatt, folyton zsémbelődsz, soha nem csinálod ezt vagy azt…ne törj pálcát felette. Évekig jó volt neked igaz?! Úgy, ahogyan van. Attól még, hogy neked más lett a rálátásod a kapcsolatotokra, vagy mást szeretnél, nem csak az ő hibája. Elnyomásban éltél eddig? Vagy papucs lett melletted?

Te is kellettél hozzá…

Bizony, ez egy társasjáték, ha Te elnyomtad őt, uralkodtál rajta és ő hagyta, akkor ebben mindketten ugyanannyira hibásak vagytok! Szóval kerüld a vádaskodást, mert nem vezet semmi jóra.

Egyszerűen, őszintén és tisztán próbáld meg.

Lépni Vagy Nem Lépni?

Bárhogy is döntesz a jövőtökkel kapcsolatban, bármit is szeretnél elérni, légy őszinte és beszéljétek át minél többször. Először a szíved fog megszakadni, aztán mérges is leszel, majd kétségbeesett – atya ég, mit tettem, tényleg ezt szeretném? -, valamiért eljutottál idáig, oka volt, és akárhogy is alakulnak a dolgok változtatni szerettél volna, most pedig el kell fogadnod, ilyen lett a változás hatására.

Te/ti generáltátok ilyenre.

De tudod terelgetni, csak oda kell figyelned mit és hogyan kommunikálsz.

Nehéz, és csak fokról fokra érdemes belekezdeni, mert egy lassú folyamatot könnyebb irányítani és átlátni, mint egy hurrikánt. Ha gyorsan felborítasz mindent és utána kezdesz el gondolkozni, majd visszacsinálod, mert nem úgy gondoltad, vagy mégis, vagy mégse…

Ez így egy vége láthatatlan folyamat, amiben mindenki csak sérülhet. Így is sérültök mindannyian, akik benne vagytok ebben, de ha törekedtek arra, hogy mindenki lássa benne a jó lehetőségét, akkor könnyebben megy.

És mint minden, ez is könnyebben megy közösen, bármennyire tűnik is képtelenségnek, de ehhez ő is kell.

Ha tetszik, nyomd az orra alá ezt a cikket

… lehet az elején nevetni fog rajta/rajtad – na megint egy hülye, akinek ennyi ideje volt írogatni mindenféle hülyeséget. Ha annak gondolja szíve rajta, mert tagad és tagadásban él, jobb a struccpolitika. Aztán majd csak piszkálni fogja a csőrét, ha egy kicsit is érdeklik őt az érzéseid.

Ha pedig még arra sem méltat, hogy beszéljen veled bármiről is akkor tényleg van miről beszélned?!

A lényeg, a cél, hogy boldog legyél, és ehhez először magaddal kell tisztában lenned. Szóval söprögess a saját portádon, hogy tisztán láss, csinál nagytakarítást, és csak utána kezdd el a lomtalanítást!

Kitartás!

A cikk első részét itt találod: Érzed még a tüzet?

Szeretettel,
Jáde

Segítünk

… HOGY HELYRE BILLENJEN SIKERED, BOLDOGSÁGOD ÉS EGÉSZSÉGED!